Az öregségtől legtöbben tartanak. Mi történik velem? Sikerül megőriznem fizikai és szellemi kondíciómat? Reggel a tükörbe nézve önkéntelenül is felsóhajtunk: "Úristen, milyen öreg vagyok!"

Nem szabad komor jövőt festenünk magunk elé. Aki mindíg a jövőtől retteg, elégedetlen a helyzetével, folyton aggódik az egészsége miatt, állandó feszültségben él. Ez  a stressz kimeríti a testet és a lelket egyaránt, és hosszab távon valóban betegséget okoz.

       Sokat foglalkozunk a jövőnket illető kérdésekkel. Vajon a párom előbb hal meg, mint én? Öregségemre tartósan ápolásra szorulok? Magányosan, egy idősek otthonában tengődöm életem utolsó éveiben? E kérdések helyett inkább a jelenre fordítsuk az energiánkat.

Nem az a fontos, hogy meddig élünk, hanem az, hogy addig hogyan, milyen minőségben. Fontos, hogy éveinket tartalommal, valódi élettel töltsük meg.

De bármennyire is egyedi dolog a boldog, szép öregedés folyamata , azért van egy-két tényező, ami mindenki életét érinti. Ilyen: a testmozgás, a helyes táplálkozás és az egészségmegőrzése. Nagyon fontos lélektani tényező a nyugalom.

A kíváncsiság és az élénk szellem szintén az örök ifjúság forrása.

    Időskorban rendkívül fontos lehet az az érzés, hogy valakinek szüksége lehet ránk, hogy valamilyen szempontból fontosak vagyunk. Ideális a magány és a bánat ellen, ha már középkorúan minél több emberi kapcsolatot teremtünk.

Sikerrecept az öregedés ellen, hogy nem gyászoljuk a múltat, hanem megbékélünk saját élettörténetünkkel. Ne bánkódjunk a régen elkövetett hibák miatt, inkább próbáljuk meg elfogadni mindazt, ami megtörtént velünk. Mindez nagy békével és nyugalom érzéssel ajándékoz meg minket.

   Olykor érdemes önvizsgálatot tartani: Mit tartunk fontosnak az életben? És ezek a dolgok valóban érnek annyit, hogy bosszankodjunk vagy bánklódjunk miattuk?Az időskor luxusának egyik lényege, hogy nem kell mások igazságához igazodnunk. Élvezhetjük a függetlenséget, az érettséget és az élettapasztalatot.