Marika!
Drukkolok, hogy összejöjjön a macskák násza!! És legyen egy új doromboló gyógyítód!!

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Ma telefonált a lányom, hogy egyik kolléganőjének van egy fehér perzsa cicája, találtak párt is neki. Megbeszélték, ha lesznek kiscicák kapok egyet! Már előre örülök, és félek is! Tudom, hogy cicáknál is nem mindig sikerül a párzás. Most annyira "be vagyok sózva", de mi lesz, ha nem sikerül? Alfi elvesztése óta most vagyok először azon a ponton, ha ez bejönne, igen tudnék örülni neki! Alfi nagyon hiányzik!

Válasz

Kati! Mindezt tudom, sajnos én is tudom milyen az, ha egy társat elveszítünk. Igen, tovább kell lépnünk! Ez az élet rendje. Igazából most az anyósommal foglalkozok, meg a fiam chron-beteg, most ezek a dolgok kötnek le, de nagyon. Azért már gondolkodtam azon, hogy lesz egy másik cicus, de ő igazából kint és bent is lesz.

Válasz

Marika!
Ezt az álláspontodat megértem, de az életünkben történt negatívumokon, úgy a gyászon is egy idő után túl kell lépnünk! Ha ez nem így lenne, mit gondolsz te, hány magányos ember lenne a világon, ha társuk elvesztése után nem kötnének újabb kapcsolatot? Vagy hány gyerek nem születne meg, ha azok az anyák, akik elveszítik pici gyermeküket nem vállalkoznának újabb szűlésre? Pontosan ez egy olyan motiváció, ami segít kikerülni abból az érzelmi mélységből, amit egy-egy ilyen lelki trauma okoz!

Előzmény

Válasz

Szia Kati! Egyenlőre el sem tudom képzelni, hogy legyen másik, olyan már nem lesz mint Alfi.
Van egy kinti cicám, ő is nagyon jó fej cica. Ha kimegyek a kertbe, jön velem, előttem ül, vagy fekszik, de addig marad, míg én is kint vagyok. Ő is dorombol, de bent nem érzi jól magát. Talán majd valamikor, egyenlőre gyászolom Alfit.

Válasz

Drága Marika!
Ennyi sok pozitív tapasztalat és élmény után, nem tudom megérteni, hogy mért nincs másik cicád? Még, ha kellemetlen élményeid lennének megérteném, de így olyan nehéz elfogadnom a jelenlegi álláspontodat. De én nagyon remélem, hogy változtatsz az álláspontodon, és az jövőben is az egészséged szolgálatába állítasz egy kedves kis cicust!

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Ez így igaz. 18 évig volt egy félperzsa cicám. Sajnos április 15-én el kellett altatni, szegény már végelgyengülésben szenvedett, az utolsó két napja már csak vegetálás volt.
Nekem igazi jó barátom volt. Ismertük egymást. Tudta, ha szomorú vagy beteg voltam, mindig ott volt mellettem, ölemben, nyakamban, hátamon. Amíg dolgoztam, mindig üdvözölt, ha hazaértem. Ez úgy történt, hogy lehajoltam hozzá, és dorombolva körbeszagolta a számat. Ha elfelejtettem, akkor addig nyávogott, amíg le nem hajoltam hozzá. Én is tudtam, hogy mikor beteg, azonnal vittem orvoshoz. 12 évig negyedik emeleti lakásunkban élt, mindig várt az ablakban. Gyerekeim mindig tudták mikor érek haza, mert Alfi jelezte, hogy jövök. Aztán családi házba költöztünk, ez neki nagyon új volt, félt az udvaron, de aztán szépen birtokba vett mindent. Attól soha nem kellett tartanom, hogy elszökik, az utcaajtón túl soha nem ment. Most nagyon hiányzik! Ennek ellenére nem hiszem, hogy lesz másik benti cicám.

Válasz