Bíró András: Ez a húsvét


Ez a húsvét olyan ünnep, 
fák, virágok megzsendülnek, 
mintha húznák-vonnák őket, 
oly sebesen, gyorsan nőnek. 

Ez a húsvét olyan ünnep, 
fiatalok megszédülnek, 
összebújnak, sugdolóznak, 
szavakból szép jövőt fonnak. 

Ez a húsvét olyan ünnep, 
Szelek, vizek megperdülnek, 
Hol a napfény, hol a zápor 
Nyes nagyobb részt a határból. 

Ez a húsvét olyan ünnep, 
Sírás és bánat, elülnek. 
Minden örül, hogy létezhet, 
Hogy nagy lélegzetet vehet. 

Ez a húsvét olyan ünnep, 
Bocsánata van a bűnnek 
Fönt a hegen az a Kereszt 
Új élet útjára ereszt. 

A tél szennyét mind lemosva 
Készülődünk a holnapra, 
A pünkösdre, szép pünkösdre, 
Lángos csodák jövésére. 

Szirmos jövőnk féltve, óva 
Készülődünk még nagyobbra, 
El nem érhető csodára: 
Örökös harmóniára.

Korán reggel útra keltem, 
Se nem ittam, se nem ettem. 
Tarisznya húzza a vállam, 
Térdig kopott már a lábam. 
Bejártam a fél világot, 
Láttam sok-sok szép virágot. 
A legszebbre most találtam, 
Hogy öntözzem, alig vártam. 
Piros tojás, fehér nyuszi, 
Locsolásért jár egy puszi.

Szépen kérem az anyját 
Adja elő a lányát 
Hadd nőjjön nagyra 
Mint a csíkó farka, 
Még annál is nagyobbra, 
Mint a Duna hossza! 
Szabad-e locsolni? 
Keléses ne légy 
Bolhásos ne légy 
Esztendőre még frissebb légy!

 Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörû virágok!
Már eljött az idõ, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívembõl kívánom, kegyelem magának! 

Húsvét másodnapján
régi szokás szerint,
fogadják szívesen 
a locsoló legényt.
Én már a legénységhez
igaz, kissé öreg vagyok,
de azért locsoló legénynek
mégis csak felcsapok.
Esztendő ilyenkor
megint csak itt vagyok,
ha e locsolásért egy
piros tojást kapok.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplõ ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztõl megnõnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával, 
Teljen a talicskám sok szép piros tolással!

Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Adjon a jó isten, 
Boldog ünnepeket! 
Mindenféle jókkal 
Lásson el titeket. 
Az öreg nagyapám 
Ily köszöntőt hagyott, 
Örvendjetek vígan, 
Jézus feltámadott. 
Öröm ez tinéktek, 
Énnekem és másnak, 
De én is örülök 
A hímes tojásnak. 
Adjanak hát nékem, 
Néhány piros tojást, 
Hogy jó kedvvel menjek 
Az utamra tovább.

Húsvéthétfő
vízöntő:
vidám ez, nem
kesergő.
Jönnek fiúk
csapatban,
vidám verssel
hajnalban:
Kiskertemben
jártam én,
szép virágot
láttam én:
meglocsolom,
megöntözöm,
kedves szóval
felköszöntöm.
Húsvéthétfő
hajnalán
örüljön sok
kicsi lány!

Van ennek a háznak
Olyan virágszála,
Kinek harmat rózsavíztől
Kivirul orcája.

Én a kertész fia vagyok,
kislányokat locsolgatok.
Gyere, kislány, el ne hervadj,
Jó kölnivel meglocsollak!
 

 Reviczky Gyula: Husvét

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az Isten-ember
Győzedelmesen

Juhász Gyula: Húsvétra


Köszönt e vers, te váltig visszatérő 
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson. 

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Húsvétköszöntő

Erőteljes napfény a kertben. 
Húsvét van közeledőben. 
Rózsa virít az ablak alatt. 
Köszönti az eljött tavaszt. 

Az emberek a szent Megváltót ünneplik, 
a jót, a szépséget, az életet köszöntik. 
Véget ért a tél sötét, hideg időszaka, 
élénk, vidám fény sugárzik az ablakunkra. 

Köszöntünk téged, csodás, gyönyörű tavasz! 
Pattanó rügyből új életet fakasztasz! 
Friss fény és meleg érlel sok finom gyümölcsöt, 
tölt meg új élettel sok sarjadó szőlővesszőt! 

Szinte érezni azt a boldog változást, 
amely a kemény tél után hoz megváltást. 
Húsvét ünnepe a termékenység ünnepe. 
Töltse be szívünket a megújult élet szépsége!

~ * ~

Név: