Szia Kati! Tudom, hogy a világ nem olyan, amilyennek lennie kéne. Sajnos egyre több a rossz, mint a jó! De így karácsony táján, talán az emberek is jobbak lesznek.
Engem a szüleim nem neveltek vallásosnak, ezért sokáig azt hittem, hogy a Jézuska az csak a karácsonyfát és az ajándékot hozza. Mai napig nem vagyok vallásos, de megérint az Adventtől-vízkeresztig terjedő időszak. Volt egy kolléganőm, aki hitoktató volt, nagyon sok történetet mesélt a bibilából, és a kis gyerekekről, akiket tanított. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a szeretet, az legyen isteni, vagy földi, ez kell hogy legyen azért, hogy jobbak legyünk! Remélem, hogy legalább most karácsony táján nem lesz rossz körülöttünk!

Válasz

Marika!
Én köszönöm neked, hogy megosztottad velünk ezt a szép történetet! Jó volt olvasni, ezt őszintén mondom! Mennyivel jobb ilyen témájú történeteket olvasni, mint azt a sok negatív szennyet, ami csak az embert bemocskolja és rosszallóan hat rá. Ölellek: Kati

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Télben a legszebb a karácsony! Emlékszem gyerekként mennyire vártam, jobban mint a húsvétot, vagy a szülinapomat. Mindig rácsodálkoztam a fára. Ilyenkor anyu nagyon finomakat főzött, sütött, pedig szegény nem ehetett mindenből, mert gyomorfekélye és epeköve volt. Emlékszem nagyon rossz kilány voltam, mert mindent átkutattam az ajándékokért, de mindig úgy tudták eldugni, hogy ne találjam meg.
Aztán gyermekeim első karácsonya. Akkor az első férjem szüleinél laktam, (sajnos édesapjuk nem érte meg az első karácsonyunkat), és amíg a mamával díszítettük a fát, addig a papa elvitte a fiúkat sétálni. Jöttek ám haza nagy csinnadrattával, járt a pici szájuk, aztán ahogy berontottak a szobába, még a lélegzetük is elakadt, annyira meglepődtek. Akkor egész délután jók voltak, talán érezték, hogy ilyenkor nem illik rosszalkodni.
Aztán a lányom első karácsonya, ő 4 hónapos volt, betettük a fa alá. A következő karácsonyon már a férjem őt is elvitte sétálni, hát mondanom sem kell, mennyire kikerekedtek a szemei, ő sem tudott megszólalni.
Aztán úgy három éves lehetett, épp ebéd után voltunk, letettük aludni. Az első apósom hozta a fát. Azt gondoltuk, lánykánk már az igazak álmát alussza, hát behozta a fát, jobban mondva a lépcsőházban tette le, férjem ott akarta befaragni a tartóba, és utána a szomszédhoz akartuk betenni addig, míg elmennek sétálni. (a fiúk akkor már tudták, hogy nem a Jézuska hozza a fát, de ők is elmentek sétálni, nehogy Lívia gyanut fogjon)
Ahogy kinyitottuk apósomnak az ajtót, abban a pillanatban lánykám is kijött a szobájából.
Azt a megbotránkozást, ahogy észrevette a fát! Mérgesen, vagy megbántottan, már nem is tudom, azt mondta: becsaptatok! nem is a Jézuska hozza a fát, hanem a Tamás papa! Köpni-nyelni nem tudtunk, csak álltunk ott bután, hogy most aztán mit is mondjunk. Erre a papa kivágta magát: tudod, ahogy jöttem hozzátok, hát jött a Jézuska is, már nagyon fáradt volt, és megkérdezte, hogy a Tamás Bélához, Gáborhoz és a Kátai Livikéhez megyek-e. Én mondtam, igen. Megkérhetnélek, hogy ezt a fát felvinnéd-e nekik, mert késésben vagyok, és nagyon sok gyerekhez kell még mennem. Hát így hoztam én a fát.
Lányom csak nézett, gondolkodott, de elfogadta, mert azt mondta: már azt hittem, hogy becsaptatok!
Most a "legfissebb" emlék, a tavalyi karácsony. Dorina jött hozzánk, anyával, apával, Dáviddal karácsony napján ebédre. Aztán ahogy benézett a szobába, felkiáltott: Szuszimama neked is van karácsony?

Válasz