Zszsa! Nen én harcoltam a fiam helyett, hanem vele. Sajnos ilyenkor nagyon hevesek az indulatok, és szerettem volna, ha higgattan beszéli meg a volt feleségével a dolgokat. Bizony ő meg tiltotta a kislányt tőle, kerek 8 hétig a közelébe sem engedte. Igyekeztem meggyőzni a gyerekemet, hogy kompromisszumot kössön, és akkor láthatja a kislányt. Én egyszer beszéltem a volt menyemmel, igyekeztem nagyon türelmes lenni vele. A fiam végig hallotta miről és hogyan beszélek. Szabályosan fel volt háborodva, hogy én még ezek után is nyugodtan beszéltem hozzá. Bizony ezután a beszélgetés után történt meg az, hogy igaz csak pár órára, de elhozhatta Amarillát. Ekkor látta be a fiam, hogy tényleg nyugodtan, ember módján kell beszélni. A többit már ő intézte, de mindent megbeszéltünk. Ez volt az első, és utolsó eset, hogy ráparancsoltam, hogy az legyen amit én akarok. Szerencsére a gyerekeimmel olyan a viszonyom, a lányommal kimondottan baráti, hogy kérik a véleményemet. Nem követelem meg tőlük, hogy úgy is tegyenek ahogy én javaslom, rájuk bízom, mit tesznek.

Előzmény

Válasz

Tudod Marika hősszútűrés kell amíg elfogadhatóvá válnak a dolgok a kivárás a nyugalom az ami meghozza az eredményt.Bár az Én fiam19 évesen vett el egy gyerekes nőt.Nem is Magyar ám ez nem zavart csak,hogy még nem is élte ki magát mint serdülő.Közelünkben akart élni ide is költöztek a faluban.Nem mondhatnám hogy a menyemet mindjárt megszerettem , a szeretetét irigyli a gyerekeknél mert minket nem szerethetnek,mert imádtak ez volt a baj.nem jó nagyon ragaszkodni ahhoz amit mi jobbnak látunk mert szenvedő félé válhatunk.LÁTOM NEM HAGYTAD,HOGY A FIAD HARCOLJA KI MAGÁNAK Azt amiért saját maga felelős.ÉLD az életedet már a saját feladatodat elvégezted mert felnevelted a gyerekeket.Szeresd azt amivé váltál aki vagy és van a férjed akire lehet időd nincs gyerek aki a figyelmedet elfordítsa Hát nem így lenne szép?..

Válasz

Szia Zsuzsa! Azt szokták mondani, amit Te adsz a gyerekednek, azt kapod vissza! S lám, a menyednél is "bevált".
Sajnos én is jártam ebben a cipőben. Az egyik fiam (iker fiaim vannak) nagyon korán 20 évesen nősült. Mi a párommal, nem "homályos szemüvegen" keresztül néztük a választottját, ezért már mindjárt az elején láttuk, nem szabad házasságot kötniük. De beszélhettünk az én fülig szerelmes vak fiammal! Végül beletörődtünk. Aztán jött is az unoka. Már lassan 12 éves lesz. Nagy volt az öröm, aztán jött a hidegzuhany: nem foghattuk meg, nem vihettük sétálni. Aztán egyszer csak se szó, se beszéd elköltöztek a városból. Nagy nehezen kinyomoztam a telefonszámukat, a címüket azt nem, de a szám alapján megtudtam. Hívtam a gyerekemet, de vagy letette a telefont, vagy úgy beszélt, hogy az elárult mindent. Kétségbeestem! És amikor rájöttem, hogy tehetek bármit, nem láthatom őket, belebetegettem. 8 hónapig nem láttam őket, alig tudtam valamit róluk. Aztán egyszercsak felhívott a fiam, 1 éves a kislány, menjünk el a szülinapjára. REPÜLTEM! Aztán egyszer csak a fiam jött, és közölte válnak. Köpni, nyelni nem tudtam. Sajnos beigazolódott az, amitől féltettük. De hát a szerelmes embert nem lehet megmenteni. Aztán jött a tortúra. A menyem nem engedte, hogy a fiam láthassa a kislányát. Aztán összeszedtem minden bátorságomat, erőmet, és azt mondtam a fiamnak: ha látni akarod a lányodat, akkor most azt csinálod, amit mondok! De hát hogy még ő alázkodjon meg az asszony előtt, mikor ő rontott el mindent. Igen, mert az adu a kezében volt! Megmondom őszintén én is "lefeküdtem" neki. Végül is sikerült, nagy hisztik, magyarázások, pici zsarolások árán, megkaptuk az unokát. Még abba is belementem, mivel akkor Amarilla alig volt két éves, hogy láthatásoknál jelen legyen az anyja, ami nálunk volt. Fiam fel volt háborodva, de kértem fogadja el. Aztán csak három láthatásnál volt jelen, utána már nemjött. Azóta minden rendben, nálunk is nyaral a kislány, sőt hétvégeken is itt van, ha éppen az apja dolgozik, mert majd minden hétvégén az apjánál van.

Válasz

Szia Marika.Teljesen igazad van.Köszi hogy reagálsz az írásomra mert van mit írnod.Még azt is mondhatnám tanulni is lehet belőle.Valóban meg kell várni amíg saját magától jönnek rá a gyerekeink arra,hogy tévedtek.Mert a menyem is bánja azt,hogy féltékenységből az unokáimat nem engedte hozzánk pedig itt laknak párpercre tőlünk a fiamat nem tudta befolyásolni.Képtelenség viaskodni egy irigy emberrel.Nekem három fiam van és a másikoknál is van gyerekek,de mindegyikkel egyformán bánok.Az irigy menyemnél az unokák már nagyok és nem fogadnak szót az anyuknak lekezelik őt.Sajnos szeretet megvonással zsarolta a gyerekeket ha velünk akartak lenni.így inkább hagytam a dolgokat viseltem mintha semmise történt .Nem azt mondom hogy biztosan helyesen tettem,de így láttam jól akkor és beigazolodni látszik hogy a békesség megmaradhatott.

Válasz

Szia Zsuzsa! A tapasztalat átadása a gyerekeknek, nagyon nehéz. A lányom nagyon "kemény" kamasz volt, mindig azt mondtam, hogy a fiúk ketten együtt nem okoztak annyi gondot mint ő. Állandóan vitatkoztunk, és a lányom nem egyszer azt mondta: anya, te az őskorban éltél, ma már nem így működnek a dolgok. Aztán eltelt pár év, ma 25 éves, és nem rég azt mondta: hogy ő mennyi borsot tört az orrom alá, mindig azt hitte, hogy rosszat akarok neki, ezért juszt is mindig az ellenkezőjét csinálta annak, amit mondtam, vagy kértem tőle. Pedig most már látja, hogy igenis a jelenben élek, és mindig nekem volt igazam. Kell egy anyának ennél jobb dicséret?
Öregedésről: 51 éves vagyok, de már 5 éve klimaxolok. Először megijedtem, aztán azt mondtam, nézzük a jó oldalát. Nincs havonta vérzés. Igen ám, de jött helyette naponta többször hőhullám. Aztán szépen lassan ráébredtem arra, hogy már nem úgy múködöm, mint 20 évesen. Igazából nem értem rá magamat sajnálni, mert igaz kirepültek a gyerekeim, de helyettük megkaptam az anyósomat. Vele nagyon sokat kell foglalkozni, mert egyedül maradt. Ápolásin vagyok vele. Három éve leépítés volt a cégnél ahol dolgoztam, engem is elküldtek, a munkanélküli segély lejártakor adott volt, hogy itthon kell maradnom a mama miatt.
Közben a férjem is észre vette magán, hogy nem tud úgy dolgozni mint eddig, bizony elfárad, itt fáj, ott fáj, magas a vérnyomása, köszvényes. Mindig azt mondta, hogy ő nem öreg, csak elfáradt. Aztán mondtam neki, többször is, fogadja el, hogy már nem lesz fiatalabb. Ez nem azt jelenti, hogy írja le magát, hanem állítsa át magát, szépen, lassan csináljon dolgokat. Eleinte tiltakozott, hogy vérnyomáscsökkentőt szedjen, mert nem érezte rosszul magát. Aztán mégis elkellett mennie, kapott gyógyszereket. A vérnyomáscsökkentők mellékhatása lehet a potencia csökkenése. Bizony simogatnom kellett a lelkét, mert egy férfi nehezen viseli el a kudarcot. Először azt mondta, nem megy vissza, azt szedi amit kapott. Aztán megint csak szelíd erőszakossággal rávettem, hogy igen is menjen vissza, mert ez így nem jó, lehet változtatni. Háromszor kapott gyógyszert, mire végre visszaállt az eredeti állapot. Mert igenis szükség van a szexre! Néha még jólesik a gyengédség, a figyelmesség.
Nem biztos, hogy mindenbe bele kell nyugodni. A gyerekeinket sem szabad elengedni, nem szabad engedni, hogy elforduljanak tőlünk, főleg, hogy az unokákat eltíltsák.
Szükségünk van egymásra, a társra, a gyerekekre, unokákra. Mert ha elveszítjük őket, akkor bizony magunkra maradunk, és a magány nagyon sok betegséget hoz magával. Viszont, ha figyelünk egymásra, akkor soha nem leszünk magányosak, mindig megtaláljuk egymást, ha kell segítünk nekik, és ők is nekünk!

Válasz

Én azt szoktam csinálni nem haragszom,adok amit tudok hiányolni és arra gondolok csak tanulnak valamit tőlem.Szeretem a békességet ennél fontosabb számomra nincs.Csak sajnálni tudom azokat akiknek ez nem megy mert nincs nyugtuk.Ha ezt megtudod csinálni akkor nem fogsz nyugtatóra szorulni.A legjobb barát te legyél magadnak aztán jöhetnek a többiek mert 50 felett már a férj is igen magának van mert fontosabb dolgai lettek..Ti hogyan látjátok?

Válasz

El kell tudni fogadni azt amit a másik akar.Ebben beletartoznak a rokonok a barátok is.Amikor a gyerekeink számunkra idegent hoz a házhoz azt akit szeret csak még mi nem szeretjük.Na ezek a gyerekeinket nagyon elakarják fordítani tőlünk,na ezt kell elfogadni hogy legyen úgy ahogyan akarják,sőt az unokákat is eltiltják.Ezek a dolgok ellen viaskodni teljesen felesleges mert a lelki béke megszűnik.Ma sokan megélnek ilyen családi elfordulást.Én csak azt tudom mondani el kell fogadni nincs mit tenni,hisz így alakul ki a hangoskodás.

Válasz